Nem hagyom itt a várost
Bár sokszor már utált és meg is ártott,
Nem hagyom itt ezt az átkozott várost.
Először elbűvölt, elvarázsolt,
Merő szenvedély, tűz, izzó parázs volt.
Később jéghideg lett, már nem szeretett,
Már úgy határoztam, elmegyek végleg.
Megválni mégse oly egyszerű tőle,
Bilincsbe vért, már mondtam is: „Lőj le!”
De nem engedett: „Hisz, itt van a helyed.”
Újra a románc, és komolyabb lett.
Megbirkózni vele olykor már nehéz,
Hisz konok, büszke, borzasztó fenevész.
Szívtelen, undok, vérlázító, léha,
Lerombolsz, züllesztesz, tudod jól, néha.
Bár ismerlek szinte jobb oldaladat,
Megtanítottál engem, megvállaltad.
Te hűséges, csúnya, mégis szép város
Küzdettem veled, erősebb varázsod.
Nem hagyom itt ezt az átkozott várost.
Először elbűvölt, elvarázsolt,
Merő szenvedély, tűz, izzó parázs volt.
Később jéghideg lett, már nem szeretett,
Már úgy határoztam, elmegyek végleg.
Megválni mégse oly egyszerű tőle,
Bilincsbe vért, már mondtam is: „Lőj le!”
De nem engedett: „Hisz, itt van a helyed.”
Újra a románc, és komolyabb lett.
Megbirkózni vele olykor már nehéz,
Hisz konok, büszke, borzasztó fenevész.
Szívtelen, undok, vérlázító, léha,
Lerombolsz, züllesztesz, tudod jól, néha.
Bár ismerlek szinte jobb oldaladat,
Megtanítottál engem, megvállaltad.
Te hűséges, csúnya, mégis szép város
Küzdettem veled, erősebb varázsod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sziasztok!