Fáradtan
Fáradtan egy budapesti könyvtárban
írom ezt a verset, majdnem álmodom,
tavaszi nappal hallom az utca zajait,
mellettem tornyosodnak könyvpolcok.
Süt a nap, nyitva állnak a nagy ablakok,
egy kis szellő engem is érint, felébreszt,
eszem egy kis túrórudit, falatozom,
vizet iszom hozzá, így is csak szenvedek.
Úgy kellene írni, mint a nagy Szabó Lőrinc,
Semmiért egészen, Különbéke, Mi még?
ő tudott hatni az emberekre, bőrig,
és volt egy isten áldotta egyéniség.
Belemélyülök verses köteteibe,
belőlük sokat tudok meg életéről,
hogy keményen dolgozott, nappal és este,
és áramlik felém egy hús-vér emberből.
Fáradtan egy budapesti könyvtárban
írom ezt a verset, majdnem álmodom,
tavaszi nappal hallom az utca zajait,
mellettem tornyosodnak könyvpolcok.
Süt a nap, nyitva állnak a nagy ablakok,
egy kis szellő engem is érint, felébreszt,
eszem egy kis túrórudit, falatozom,
vizet iszom hozzá, így is csak szenvedek.
Úgy kellene írni, mint a nagy Szabó Lőrinc,
Semmiért egészen, Különbéke, Mi még?
ő tudott hatni az emberekre, bőrig,
és volt egy isten áldotta egyéniség.
Belemélyülök verses köteteibe,
belőlük sokat tudok meg életéről,
hogy keményen dolgozott, nappal és este,
és áramlik felém egy hús-vér emberből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sziasztok!