Álmodom a nyárt
Éjfél felé, hallgatva az elmúlt nap csendjét,
magamban elmerülve, csak álmodozom,
szép hangokat hallok, a végtelen zenéjét,
bennem él a múló tavasz, és varázsol.
Mint a tóban a kis ebihal, csak lebegek,
egy szitakötő repül el a vízparton,
követi a párját, egy gólya emelkedik,
feszegeti tág szárnyát a láthatáron.
A tücskök előveszik kicsi hangszerüket,
ellepve a széles mezőt, koncertet adnak,
távoli éjjeli zenéjük bennem lüktet,
elhangzik a szívemben csellós szonáta.
A nyár is bevonul álmok mezejére,
sétálok napsütéses tájon, lézengek,
virágok mézét gyűjtik zümmögő méhecskék,
csiripel egy madár, lassan ébredek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sziasztok!