Szellemek az éjszakában
Amikor ébredek, mint holdkóros felkelek,
sétálok éjszaka fekete ereiben,
már vár egy vonat: bús - vigadó szellemeknek,
míg érzés lángoló fáklyában világít fel.
Hűs bőrömön végig szállongó denevérek,
víg madarak dala kis távoli erdőben,
elszállnak az álmok végtelen messziségbe,
és csont-vér fáradtsága csak marad a gőgnek.
Hold sarlója köszön, kis csillag nem válaszol,
képtelenül lenge múlt vergődő ábrándok,
sorompó lelkembe vonat füttyszója hatol,
egyedül integetve, állok a vágányon.
Magamban énekelek nagy áruló csendben,
új nyár illata sejthetően tán körülleng,
búcsúzom én is, hol szerelmem elengedett,
kis halként úszom, távol tőlem tó víztükre.
Budapest, 2011. 06. 09.
Amikor ébredek, mint holdkóros felkelek,
sétálok éjszaka fekete ereiben,
már vár egy vonat: bús - vigadó szellemeknek,
míg érzés lángoló fáklyában világít fel.
Hűs bőrömön végig szállongó denevérek,
víg madarak dala kis távoli erdőben,
elszállnak az álmok végtelen messziségbe,
és csont-vér fáradtsága csak marad a gőgnek.
Hold sarlója köszön, kis csillag nem válaszol,
képtelenül lenge múlt vergődő ábrándok,
sorompó lelkembe vonat füttyszója hatol,
egyedül integetve, állok a vágányon.
Magamban énekelek nagy áruló csendben,
új nyár illata sejthetően tán körülleng,
búcsúzom én is, hol szerelmem elengedett,
kis halként úszom, távol tőlem tó víztükre.
Budapest, 2011. 06. 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sziasztok!