Mezők

Mezők

Eleven erő lakik a mezőben,
Provence-i tájakat feszít meg benne,
színek és terek, melyet képzelt nőnek,
terít, a színen sehol egy ember sem.

A szántóföld szelídsége búvik meg
benne, és a Nap a látóhatáron,
a mezőkben meghúzó élénk színek,
új életet véve régi halálon.

A sárga mezőt már le is aratták,
és egy ökrös szekér a háttérben,
szénaboglya előtt fáradt emberpár,
amely itt nyújtózik elégedetten.

És a másikon a piros pipacsok,
egy provence-i kert nagy virágágyai,
egy sárga ház a kert egyik sarkában,
képben a provence-i festő vágyai.