József Attila
|
József Attila
|
Harmatocska
|
Tautropfen
|
Guggolva ringadoz
|
Gebückt wiegt sich
|
a málnatő, meleg
|
der Himbeerstrauch, auf seinem
|
karján buggyos, zsiros
|
warmen bauschigen Arm,
|
papiros szendereg.
|
schlummert fettiges Papier.
|
Lágy a táj, gyöngy az
est;
|
Die Landschaft sanft, der Abend eine Perle,
|
tömött, fonott falomb.
|
dichtes, geflochtenes Laub.
|
Hegyek párája rezg
|
Der Hauch der Berge schimmert
|
a halmokon s dalom.
|
auf den Hügeln und meinem Lied.
|
Hát dolgoztam hiven,
|
Nun, ich arbeitete ergeben,
|
zümmögve, mint a rét.
|
summend wie die Wiese.
|
Milyen könnyű a menny!
|
Wie leicht ist der Himmel!
|
A műhely már sötét.
|
Die Werkstatt schon dunkel.
|
Fáradt meg együgyű,
|
Müde und einfältig,
|
vagy tán csak jó vagyok
|
oder bin ich wohl nur gut
|
s reszketek, mint a fű
|
und ich zittere wie das Gras
|
és mint a csillagok.
|
und wie die Sterne.
|
Verseket teszek közre, amelyek éppen most vagy már régebben születtek, a pillanatnak megfelelően.
2011. október 19., szerda
József Attila Harmatocska
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Sziasztok!